Norvégia. Sokáig hidegen hagyott e fagyos föld, aztán úgy alakult, hogy 2009. nyarán Montenegróban kötöttünk ki nyaralni. Montenegró gyönyörű ország, különösen a Kotori-öböl, amelynek a partján mi is voltunk egy hétig, viszont meleg is. Nem kicsit, nagyon. :-)
S bár előtte szóba került ugyan Portugália, mint a 2010. évi nyaralás színhelye, de a montenegrói perzselő hőség után elvetettük ennek még a gondolatát is, bár szerintem csak időlegesen. Portugáliába ugyanis májusban jó menni, amikor a narancsligetek virágba borulnak, de 2009-ben összeházasodtam a párommal, s így anyagi okból Portugália egyelőre kimaradt az életünkből.
Ekkor, Prcanjban, a híres Cucki put :-) egyik házában jött szóba először Norvégia, mert Montenegróban nagyon szenvedtünk a melegtől, dél és kora délután között a szobában döglődve laptopon filmnézéssel múlattuk az időt, amiért bizony igencsak kár volt olyan messzire elmenni.
Norvégiáról igencsak nem tudtunk semmit (még szerintem most sem sokat), de egyet legalább sejtettünk: ott nincs délben 40 fok a napon. Szóval 2009. nyarának idusán megszületett az ötlet: jövőre irány Norvégia. Ehhez adott volt 3 ember, a párom, az eskövői tanúm (nevezzük csak egyszerűen Vilinek :-)) és jómagam. Remek csapat, csak kevés, mert gondolkodóba estünk, hogy bizony, a Honda Jazz nem igazán alkalmas arra, hogy elvigyen minket arra a távoli vidékre, így két megoldás jöhetett szóba. Vagy repülővel jutunk el Norvégiába és ott bérelünk autót, vagy esetleg összeszedünk még embereket, s bérelünk egy lakóautót. Norvégia mellett a lakóautó volt a másik dolog, amiről még semmit sem tudtunk, de lassan jó úton haladunk, hogy megismerjük ezt a világot is.
A lakóautóhoz nagy lökést adott, hogy egy futócimbora és felesége tavaly (éppencsak nem értek haza az esküvőnkre) lakóautóval volt kettesben Norvégiában, s az élménybeszámolójuk fantasztikus volt az országról és a lakóautóval utazás előnyeiről is (erről majd egy másik bejegyzésben :-)).
Ezután nagy internetes információvadászat kezdődött, hogy Magyarországon hogyan és kitől lehet lakóautót bérleni, s főleg mennyiért. Az adatokat egy Excel-táblázat segítségével sikerült összegeznem, s a színkombinációk és függvények végül két versenyzőt hagytak nyeregben, a többiek kihullottak a rostán. Voltak nagyon szép autók, nagyon újak és nagyon jól felszereltek, de sajnos az áruk is ehhez közelített. Mivel fent már utaltam rá, a lakóautóhoz vezető rögös útról egy másik bejegyzésben fogok írni, így elég legyen annyi, hogy sokkal nagyobb problémát jelentett a még hiányzó utastársak felhajtása, mint mi azt első pillanatban gondoltuk.
Két fő dolog volt ugyanis, ami döntő jelentőségűnek bizonyult, s mindkettő azonos súlyú volt: a szabadnapok számának és az anyagi erőforrásoknak a korlátozottsága. Mi először csak pénzügyi gondokra gondoltunk, s idővel kellett szembesülnünk azzal, hogy bizony az alkalmazotti lét másik hátránya a szabadnapokhoz való hozzáférés. Nyilvánvalónak látszott, hogy 3 hétnél rövidebb időre nem igazán érné meg elutazni oda, hiszen az autózás maga közel négy napot visz majd el az egészből oda-vissza, s ennyi szabadságot egyszerre nehezen adnak ki a munkahelyeken, pláne nyáron. Szerencsére az én munkahelyem nagyon korrekt ebből a szempontból, nekik mindegy, mikor veszem ki a szabadságomat, a párommal viszont még lehetnek gondok ezen a téren, számára még majd ki kell találni valamilyen megoldást. Vili pedig a magánszférában úszva ebből a szempontból is élvezi annak előnyeit, szóval Vele nem lesz gond.
Végül hosszas keresgélés, telefonálgatás, e-mailváltások után végre tegnap kialakult 5 ember, így már érdemes volt a lakóautót lefoglalni, ami most vasárnap meg is fog történni, úgyhogy a tegnapi naptól félhivatalosan a kirándulásunk 2010. május 28-tól június 19-ig fog tartani. :-) Milyen gyorsan el fog röpülni addig az idő...
Ideje lassan a lakóautókról is írni valamit. :-)
